Ophelia Budapesten járt
Telihold.
Ophelia sétál a galambürülékes-pisifoltos pesti utcákon.
Kérdések helyett csak
Kitépett hajszálak mögötte
Fehér ruhája szimbiózisban a holdfénnyel.
Felcsipegetett
Ophelia keres a madarak földjén
Talán Hamletet?
Talán az elhasznált álmait lepelbe csavarva a csillagok között?
Lóg a levegőben az idő medálja leláncolva
Manipulálva vele emberek hadát.
Ophelia félholt fehér – ölelkezik a holdfénnyel
Az éjszakai buszra vár
Hamlet sehol.
Éjfél. Se tündérek, se busz, se Hamlet.
Ophelia hajában a virágkoszorú is elhervadt, mint
A nem locsolt orchidea.
Álommal teli szemek róják az utakat
Minden pillantás mögött mágia lobog.
A buszra várva minden részeg ember azt kérdezi:
„Ez lenne Ophelia?”
„Ez lenne a halál angyala?”
Igen. Ez.
Ő. Ophelia liliomillatú álomba vonja a várost.
Megtalálta fehér leplét, betakarja vele a macskaköveket.
Szunnyad a város.
A csillagok ásítása alatt lézeng Ophelia.
Keresi Hamletet, a holdfény sír szemében.
Kedves Peti!
Wow, ez nagyon kedves tőled… nem is tudom, mit írhatnék, nagyon érdekelne egyébként, mi az a sok gondolat, ami eszedbe jutott.
De így is értékelem, hogy írtál, és időt szántál rám (mint mindig) 🙂
Szia Dorka!
Annyi minden eszembe jut erről de egyszerűen nem tudom úgy leírni, ahogy kellene 😀 úgyhogy szerintem elég ha annyit mondok, hogy megvan az új kedvencem Tőled! (f)
Üdv,
Peti