Zord szemünk átka
Kihűlt lelkeDM meredve vesz el benneMD
lelkeDM, bűzös kincseDM
szikla testeDM csak egy meddő görbe
benneM(,)D élő állat tépett lángja
által őrült zajokként érzett vágyaDM most már csak
rajtaMD zongorázHATNÁnaK.
Színes arcaoDM bűbájos kényeDM
mint Nap, ragyog édes késeMD.
Éles, hidd el mint hideg acél
buggyanó véreDM
színezi a kezetMD, ami gyötört BTőrrel kéken remeg
meg, s a benneDM feszülő érc éles fénye-
Sen csillan szemeDM fehérjében.
Drágám, hulljunk együtt a feledés éDLes gyönyörébe.
Zadravecz Anett (23)