Naplemente
Alföld oly nyugalmas.
Üres pusztán a végtelenbe nézni
Oly nyugalmas.
Távolban marhák bőgnek,
S gyönyörű madárkák csiripelnek.
Hangok kavalkádja,
De mégsem zörejek hurrikánja.
Város ricsaja után,
Végre csöndben burkolózván,
Állok itt a puszta mélyen.
Naplementét nézve
Gondolataimba mélyedve.
Süllyed, süllyed a Nap
Végül csak egy sugár marad.
De még milyen!
Vérvörösen izzó láva,
E sugárhoz képest csak szikra játéka.
Ez a gyönyör, ez a fény, ami nyugtat.
S szívemnek remény adat.
Szerelem, miben reménykedem.
Hisz bércektől oly távol
Kék virágom oly nagyon távol,
Élemmagányos életem.
Soha,soha nem lesz szirma,
Fejem alá párna.
Soha,soha nem lesz nektárja,
Számnak édesítő isteni ambróziája.
De engem a szerelem nem hagy el,
Csak éppen más virág felé terel.
E isteni napsugár az, mi soha nem feledteti,
Szívet lelket szerelem mindig, mindig illeti.
2015.06.21.
Hát igen a marhák, a madarak, a virágok nem magányosak, de a nap igen.
"Végül csak egy sugár marad."
Az ember pedig választhat.
"Élemmagányos életem."
Köszönöm szépen 🙂
Gratulálok, tetszett reménykeltő versed! 🙂