Lámpa

Lámpa

Ha ezt olvasod, eltévedtél,
s köszönöm, hogy eltévedtél bennem.
Mert egyszer én is eltévedtem Tebenned,
mint tükrös termekben, vagy gyarapodó ködben,
s nem hazudtam magamnak, hogy csak andalgok kedvesen.

Nem jelezte semmi sem utamat,
csak a mindent egyformán betöltő fényed,
s kérlek, most térjünk vissza egymásba, ahol te és én vagyunk a gáttalan víz, végzet.

Térj le most már az útról, hagyd el a biztos partokat.
Hagyd magad mögött hazád, a családi fészket,
és puszta egek bámulják arcodat
kietlen vidékek peremén, mint igézet,
csapj le rám, jelenj meg, mint villám, hullámok közepén!

Hogy ha majd rád nézek
És annyit mondok csak: “Én”
Hulljunk alá csöndben, vad habos sírboltba,
s fényed legyen gyógyír, élet kioltója.