Egy levélke memoárja

Egy levélke memoárja

Sárga levél hull az ágról,
Repül ő a négy égtájról
Mindenféle színben pompáz,
Olyan mint a szép cukormáz

Repked föl, de főleg le
Jobbra, balra, kifele
Fogócskázik ő a széllel
Csodálkozik mit merészel

Nem fúj most már annyira,
Csndesül az ég alja
A levélke táncot jár
De most már a szél eláll

Csendesen a földre hull,
Megállapod\’, s elnémul
Ott várja a családja
Falevélnek világa

“Egy levélke memoárja” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nagyon szeretni való verset hoztál nekünk, külön köszönet a vidám, örömöt adó soraidért! szeretettel gratulálok: Zsuzsa

  2. Jó volt olvasni, "helyes", mert a jelen egy pillanata (clk) lett megörökítve ringató stílusban.

Szólj hozzá!