Anyám karjában

Anyám karjában

Szemhéjam alatt
maradtál,
midőn hideg arccal
megtagadtál.

Nyelvemre neved
tetoválva ,
szívem emlékeddel
dekorálva.

Arcom redőiben
vágyak,
melyek hajdan szállni
vágytak.

Fájdalom szülte
szavaim,
múltam emléke
falaim.

Oly régen, s mélyen
elvesztem…
ellenben könnyeim
elrejtem.

Csontig hatoló
sebek,
magányom utánad
remeg.

“Anyám karjában” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Ez bizony ütős! Minden szavadból süt a fájdalom………szíveden simítva gratulálok: Zsuzsa

Szólj hozzá!