Összes megtekintés: 177
Emlékezve
Negyven év, melyben pokol
tüze lobbant félidőn
túl, veled és szüléddel,
ki magának nevelt fel,
és övé is maradtál.
Negyven év, melyben boldog
napok oly kevese volt,
nélküled, mintha veled,
furcsa, szótlan keservben.
Az ágy fölött hamis kép,
ráképzelt mosolyunkkal,
szürkítve fakult eskünk,
minden nap halálával.
Grandpierre Cecília