Színház

Színház

Lemeztelenítve leszel te is végül ott
Mint vágyaktól, kételyektől szegény megfosztott
Ott leszel te is, a leges legvégén,
ahova gyarlón mindig úgy siettél.

Gázolva mentél a Moston át,
a Jövőn merengvén, tétován.
Vagy a Múlton rágódtál, kis rágós cafatokon,
Fogad közé szorulva, megakadva torkodon.

Elmúlt a tegnap, a holnap még nem jő
Mindened a mai nap, ami lehet fénylő
Itt szeress, itt mondd ki, itt tegyél érte
Itt akarj, itt ölelj, azért hogy megérje.

Te vagy a világod megteremtője,
Lehetsz zsarnok diktátor, vagy elszenvedője
Lehetsz bátor, gyáva vagy kitartó hős
Lehetsz aljas, számító, kéjes szerető.

Gyilkos, koldus vagy pap,
a szegények imája
Adhatsz mindent magadból,
Ha semmi se drága
Rabló, kurva, vagy mennybeli apáca
Színjáték az élet, játsszuk tovább ma!

Mindenki csak saját színpadára állhat,
Tudva tudván hogy szerepünk lejárhat,
Nincs függöny, s nincs visszatapsolás
S ne feledd, itt nem lesz másik felvonás.

“Színház” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. "S ne feledd, itt nem lesz másik felvonás."

    Így igaz.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Ez egy eszméletlenül jó vers – nekem legalábbis nagyon tetszik, és akkor csak igazam lehet! 🙂 Olyan rohanás van benne, olyan lendület és ökölcsapkodás, hogy felrázza az embert!
    "Forr a bor" – mondaná Móricz Zsigmond.

Szólj hozzá!