Szomorúság
Jó barátom a szomorúság,
Velem van, akkor, ha nincsen más.
Megölel, ha senki se bánja,
Belebújhatok kabátjába.
Megengedi, hogy becézgessem,
Édesgessem, és nevettessem.
Szép szavakat tőle is várok,
De csak ragaszkodást találok.
Szerelmem lett a szomorúság,
Vele már könnyebb a boldogság.
Mi beszélgetünk minden éjjel,
Ha megcsókol, nem bírom ésszel.
Együtt vagyunk így pár hónapja,
Megszoktam, én lettem a rabja,
Ha te már nem maradsz énvelem,
Szomorúság az új nyughelyem.