Befőtt
Eltettem a szívemet, mint lekvárt a nagymama,
a dunsztos üvegben van a színe java.
Majd felbontom az ínséges időkben, ha kell,
de addig is legalább nem használom el.
Védve van fénytől, kártól, egyéb csalódástól,
a hétköznapi életben így nem korlátol.
Eszem, iszom, alszom, s senki nem látja,
hogy szívemet már semmi nem bántja.
Köszönöm nektek (f)
Nagyon szép vers. Sajnos a mai kegyetlen világban tényleg csak valami "védőburokban" tudnánk magunkat megvédeni a sok fájdalomtól…Szeretettel, Zsuzsa! :]
"Főzzünk csókból baracklekvárt…"
A Te versed ennél teljesebb és többet mondó, érdemes elolvasni. (f)