Töredezett fényárnyalatok
Körülnéz, valóságot próbál formálni. De ugyanazt a kilátástalanságot látja. Eltűnik minden.
Legalább tud róla. Vagy nem kellene tudnia?
– …tökéletes…! – kiáltja irónia nélkül dühösen, visszhangzik.
Igaza van a körülményekről. Mégis így lát.
Minden eltűnik, mégsem hiányzik elérhető dolog, érzelem, fogalom. Csupán idő kérdése az elveszítés folyamata. Az órák egyhangúak.
– Érzékelés – feleli egy eltorzult hang.
A szó ellene fordul. Még haloványabb lesz az emlékké váló esetleges derű. Az ellentettje hosszabbá teszi a hónapjait, mint valaha. Minden gondolatát kíséri:
– 1, 2, 3…
(Szünet)
– Hiány – suttogja.
Derengés, elhalványodás.
– Hiány…
Fényárnyalatok kavarognak a távolban. Elindul felé, visszazuhan. Folyamatosan.
Amikor eléri, észreveszi, hogy csupán töredezett volt, amiért küzdött. Egy érzelem ismét elhomályosítja a világot számára.