Az élet

Az élet

Meztelen vagyok, ruhám elvesztettem.
Egyedül sétálok, talán eltévedtem.
Meztelen vagyok, semmi sincsen rajtam.
Teljesen védtelen, egyedül, magamban.

Tegye fel kezét, ki ártatlan volt végig!
Tegye fel kezét, ki nem nevetett mindig!
Nézzetek egymásra! Nézzetek körbe!
Nevess ki bátran! Tiporj a földbe!

Meztelen vagyok, bánatom levettem.
Szívedben egyedül magamat kerestem.
Szíved már másé, magamat nem leltem,
Szemeid fényében egyszer csak elvesztem.

Meztelen vagyok, senki sem láthat.
E-világban nekem már senki sem árthat.
Meztelen vagyok, mindig is az voltam.
Nem tehetsz róla, ezt én választottam.

“Az élet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Krisztián !
    Lehet valami hasonlóság az Ádám és Éva paradicsombeli pároshoz., de csak a meztelenséget illetően. Ők nem tudták, hogy azok, bár a sóvárgás egymás iránt benne volt a tekintetükben., s nem kellett más csak egy kis biztatás. Nos azt hiszem a versíráshoz, neked már az sem kell. MIndenképpen folytasd amit elkezdtél, jól megy ez neked.
    Gratulálok, bruxinelli.

Szólj hozzá!