Tövisek

Tövisek

A régi sebhelyek. Felszakadnak,
Minden gondolattal csak egy tőrt forgatnak.
Vérzik. Száz sebből vérző gondolatok,
Ez jelezte ezt a napot.

Minek kell mindent felemlegetni,
Nem volt elég eltemetni?

Minden egyes könnycsepp,
Sebeimre sót tesz.
Megváltanám ezt a világot,
Ha hagynák hervadni azt a virágot,
Melynek tövisei hegyéről vér cseppen.

Nem tövisektől, tövisekből vérzik
Minden tettén csak ez érzik.

Elmúlt, meghalt, eltemmették,
Csak egy virág maradt belőle, mint emlék.

Gyökereit vér táplálja
Sérelmeivel ápolja.
Sebeimet nem vádolva,
Nem ők tehetnek róla.

“Tövisek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Attila !
    Nincs más orvosság a szenvedés leküzdésére, mint az, hogy tudomásul kell venni a tövisek is elszáradnak egyszer és azt is tudomásul kell venni, hogy a felemlegetést el kell kerülni. Lelkiismeret furdalást kiiktatni, mert csak így lehet tovább élni, és a változhatatlanba bele kell nyugodni.
    Ezek a sorok nehéz életről tanuskodnak,de lelkileg le kell önmagunkat győzni.
    Szeretettel voltam itt, gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!