Éjfél után egy perccel

Sűrűsödő lég a test körül
Meg-megnyomja a fel- és
Lenyomódó tüdő felett
A vastag bőrréteget.
Álompír borít
Véreres szemeket és
Egy ismeretlen feldobja
A levegőbe
Sorsunk kockáját.
Hideg áramlik fölfelé a kislábujjtól
A köldökzsinór néhai helyéig,
S egy titokzatos világ árkain
Csiklandós gyepet tapos
Mezítlen talpunk.
Elég – suhan egy utolsó, határozott gondolat
A rém- és szépképek forgatagában,
S a test megfeszülve, újult erővel
Csapkod az ég felé,
Mint szárnyaszegett gém.
A fej tátott szájjal szippant egy jó nagyot
A felszín éltető oxigéncsokrából.
És az ember döntött.
Még nem jött el az éjfél.

2019.08.19.

“Éjfél után egy perccel” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!