Ha a pillanat törékeny szikrája,
Millió és millió darabra hullana:
Kapkodnék, mint a lelkes gyermek.
Legyen mind az enyém, hadd ragasszam össze!
Egy árva szemcse sem hibádzik.
Egy pillanat sem késlekedik.
A por, mérges kígyóként telepedett rá,
És a méregfogából csöpögött a gyilkos lé.
Mama? Hol vagy? Mama? Mama?
Egy hang nem sok, mint a pusztai csend.
Mamát nem leltem,
Hiába kerestem.
Megtört lelkem, roskadt eléd:
Hová lett? Hová? Te kegyetlen!
Rázkódtató sírás mossa át lelkem.
Gyermekből felnőtté, így lettem.