Adjatok a nincstelennek hajlékot,
A háborgó lelkű avatárnak biztonságot.
Szeretetet, hűséget, otthont, szabadságot.
Nem nyugszom, még népem szíve háborog!
Nem hagyom, Emőke gyermeke nem kullog!
Mert én ilyen vagyok!
Ízig-vérig bánják gyalázóink a percet,
Kik Attila fiait leláncolták.
Apánk adta szabadság újra feléledhet!
A vérem, húsom bármilyen is, szent,
Mert az enyém, s hogy őket bántsák?
Nem hagyom!
Mert én ilyen vagyok!
Legyen béke, ragadj kardot,
De a vas minek is nekem?
Az nem vájja ki a belső, izzó haragot,
Mint gyilkos nők a magzatot.
Legyen több szavam, szívem, hitem, akaratom
És a tengernyi letaszítottat felragyogtatom.
Mert én ilyen vagyok!