Én. Hol vagyok én?

Porszem vagyok az elveszett lelkek útján,
Egy hang vagyok a gitár pendülő húrján.
Víz vagyok a végtelen sivatagban,
Esernyő vagyok zuhogó zivatarban.
Kenyér vagyok a háborút viselő országban,
Életmentő kötszer vagyok a kórházban.
Csillag vagyok a végeláthatatlan éjben,
Léggömb vagyok a magányos égben.
Remény vagyok az elveszetnek,
Értelem vagyok a szóban: szeretlek.
Zene vagyok a táncosnak,
Ágy vagyok az álmosnak.
Motor vagyok az autónak,
Fa vagyok az aprólékosan faragott ajtónak.
Könnycsepp vagyok a szemedből,
Pofon vagyok a kezedből.
Háború vagyok a világban,
Termő vagyok a virágban,
Sok mindenné váltam én, túl sok mindenné,
De hogyan gyúrjam ezt életté?