Kaput nyitok

Összes megtekintés: 81 

Tedd össze két kezed,
Mert eljövök érted,
Olyan helyre viszlek,
Honnét vissza nem jönnek.

Megfagy ereidben a vér,
Hol az elméd nem kímél.
Tudatalatt ragacsos fonalak,
Fűzik össze a gondokat.

A fülbe hatoló zaj,
Belülről éget, mar.
A fény mi szemedbe tér,
Szúr láthatatlan, ameddig ér.

Magányos erdő,
Ágain kétségek,
Ösvény kúszik elő,
Hullák a levelek.

Fenyők ölelnek magukhoz,
Ideglelés..
Éjszakai árnyék,
Tér a kapukhoz.

Pörög az égbolt,
Izzó szálak a csillagok.
Végtelen spirál volt,
Beengedem, kaput nyitok.

Húst a csontról,
Könnyet a szemből,
Vért az érből,
Lelket a testből.

Mind az enyém,
Kutyáknak dobom.
Fordulj hát felém,
Mutatom.

“Kaput nyitok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ábel!Sokatmondó címed alatt,jó vers bújkál, a tudatalatt-ot én átjavítanám:tudatalatti -ra.
    A két utolsó versszak ,kicsit képzavar,de aki érti,annak jó!Üdv:Gugi

  2. Ez a új platform kicsit szokatlan nekem, ez és a következő iromány, az én műveim, csak nem vettem észre a beküldött versek kategóriát, bár miközben ezt írom elbizonytalanodtam, a fiatalok versei sem feltétlenül zárják ki, hogy én vagyok a szerző.. Sebaj, fontosnak tartottam jelezni.

Szólj hozzá!