Hallgatsz

Összes megtekintés: 39 

Gondolsz, de nem mondod ki
Vagy már lehet nem is gondolsz
Lehet, nagyon próbálkozol, de nem megy. Lehet nem tudod, hogy érdemes-e próbálkozni
Lehet nem tudod kedvelsz-e még
Nem tudod mit érzel?
Nem tudod mit érzel.
Önmagad vagy, és csakis magadból tudsz kiindulni
És már megint itt tartok. Rólad írok, miközben tudom, hogy ki kell zárjalak. Feledésre ítéltelek réges régen
Lehet azt hiszed, tudod mi A helyes
De még mindig nem beszélsz
Nem közeledsz.
Nem beszélsz.
Ez idegesít. Ez fáj. És mégis unom
“Birtokold a problémát, hogy legyőzhesd.”
“Birtokold a problémát”
“Birtokold, hogy legyőzhesd”
Ez azt jelenti: írni, írni, írni
Folyamatosan, éjjel és nappal. Nem állok meg, és kiírom. Kiírom. Kigúnyolom. Kibeszélem. A papírt én uralom, és minden egyes betű, mondatjel, sorköz az enyém
“Birtokold a problémát, hogy legyőzhesd”
Úgyis mindig a fájdalom volt a legnagyszerűbb múzsa. A fájdalom, és annak teljes és mértéktelen megélése
Nem beszélsz.
Kínzol, ezzel kínzol, és ezt te pontosan tudod. De nem tudsz vele mit kezdeni. Mert te magad is leestél, és beragadtál a sárba. Jó mélyen belesüppedtél a mocsárba, és most csak állsz, nem mozdulsz
De mosolyogsz.
Viszont annyi mindent mondtál már, hogy átlátok rajtad
Vagy csak azt hiszem, hogy átlátok
Hallgatnunk kéne?
Nem kéne vele foglalkoznunk?
Ha rádnézek, nem vagyok képes elhinni, hogy te miattad tartok ott, ahol
Kizárásos alapon beszélni kell róla. Hisz ha már hallgatni, és elnyomni nem jó, mi mást tehetünk?
Nem nézel rám.
Azért, mert nem kedvelsz?
Erre az egyszerű és biztonságos válaszod az, hogy “Nem, természetesen kedvellek”. De hát ennél itt már többről van szó, csakhogy
Te.
Már.
Nem.
Beszélsz.

Szólj hozzá!