Értékes nők vagyunk,
Mégis rosszat kapunk.
Mint a virág kertben,
Hamar letép kezed.
Törékeny kis testünk,
Akárcsak a lelkünk,
Megfogod…megbántod,
De mi tűrünk, látod.
Te is nőből lettél,
Gondold át mit tettél!
Nemcsak tett, de szavak,
‘ belülről kaparnak.
Nézz ránk, mint magadra,
Mint szép pirkadatra.
Rossztól védj meg minket,
Halld szavunk, ne légy siket.
Kiállok virágért,
Nem simán világért.
Had legyek a jövő,
Nagy álmokat szövő.
Ne tépj le a kertből,
Testem vérzik sebből.
Erős vagyok, mint ők,
Még ha bennem is tőr…
Gyökeremmel földet
Rég tartom már össze.
Magvamat elszórom,
Szirmaimmal óvom.
Majd jön ő, a gonosz,
Ki mindentől megfoszt;
…összetapos kerék,
Én elnézek feléd,
S azt mondom: ELÉG!