Megrogyott vén lába is már végleg.
Boldogtalan ki a sír fele tart?
Békére vágyik. Mást úgysem akart.
De nyugalommal száll el a lélek.
S látod: ott fekszik halálos ágyán.
Szeme csukva, ám alig lélegzik.
S tudod, nemsoká szebb helyre érkezik.
Tartod magad, s csókot hagysz homlokán.
De könnyeid visszafojtni nem bírod.
Lassan kezét még végigsimítod.
Annak gyászos hidegségét érzed.
Menned kell, te mégis visszanézel.
Mondod fohászod, de Égbe nem ér fel.
Megtörvén állsz csak s megszakad a szíved.
Szép vers, személyes emlékeket is felidézett. 🌹