valakiért én imádkoztam
ki nekem oly fontos volt
ki egy tavaszi napon a
felhőkre fájdalmat horgolt
azóta is szüntelen hiszem,
hogy az imám eljut hozzá
és ha kialszik az én fényem,
a remény tesz magasztossá
a remény, hogy ismét láthatom,
s érinthetetlen kezeit újra,
-hogy haza vigyen a mennybe-
megfáradt kezeim felé nyújtja
magamhoz szorítva megint
érezhetem, amit egykoron,
mint mikor még semmi sem
fájt – édes gyermekkorom
valakiért én imádkoztam,
ki azóta az én csillagom
s nem hagyhatom fohász
nélkül az én édes angyalom.