Művészeknek!

Száll a füst a szobában…
Verseg égnek benne,
Egy, utána a többre.
Parázsként hull a földre

Ég a poéta könyve.
Nem mutatja körbe.
Ég a ház az utca.
A poéta tovább írja.

Ég a világ, a lámpa.
Ég a könyv, a háza
Mind vakon látja.
S pusztulását várja

Fagyott lelkek, sötét árnya.
Üveg ember, kapzsi vágya.
Égő lélek, gyilkos álma.
Poéta tinta, tollas vára.

Égő poéta, írott könyv.
Csukott szem, fagyott könny.
Poéta lélek, élő virág.
Bukott, égő, romlott világ.

S írjon tovább az írnok.
Fessen tova a művész.
Adjon lelket a testnek.
Fessen színt, a sötét égnek.