A tejfehér Hold körül szanaszéjjel gurulnak a parányi, törékeny csillagok,
egyszer elgurulok én is.
A csillagok kacarásznak,
vajon kacarászni fogok-e én is?
Nem szeretnék olyan távol lenni,
a Hold mellé hogy lehet helyet foglalni?
Hogy lehet a sugarainak ölébe kerülni,
s mindörökre ottmaradni?
S ha egyszer feljutok, (mert feljutok)
s nem dédelget a Hold,
melyik csillaggal fogok nevetgélni?
Fényleni fogok-e vajon, mint a többi?
S mi van azzal, aki onnan is lehullik?
Lehullok-e én is?
Ők nevetnek vagy zokognak előtte?
Tudják-e, hogy lehullanak?
Jaj, csak most ne kacagnának,
zsong a fejem,
a néma csendet akarom hallani,
de ők egyre hangosabbak,
s sugarai kopogtatás nélkül
benyúlnak az ablakomon keresztül, s fojtogatnak.
S most hirtelen elnémulnak, s visszahúzódnak.
Még az ablakot is becsukják maguk mögött.