Léleklámpa

Megosztás Nyomtatás 174 megtekintés 4 hozzászólás Kategória: (Archív) fiatalok versei Szerző:

Az asztalon csücsülő kislámpa körtéjében a fény ébredezik,
ásít egyet, s addig csupán a szoba töredékét látni.
De amint kinyújtózik, a világosság ragyogja be a helyet,
de amint kinyújtózik, a világosság ragyogja be a lelkem.
Gyere be kérlek, s mesélj! – szólítok egy didergő csillagot,
annyira reszket, hogy mikor belép, kimúlik a lámpában a meleg fény,
s helyette hidegen csillog a csillag,
csillog a körtében, akár méz az üvegcsében.
Én is fázok, mondd, miért kapcsoltad le a a villanyt?
Te sem fáznál, ha égve hagytad volna.
Csontos kezével kopogtat a Hold, be akar jönni.
Ha a csillag a márciusi hó,
akkor a Hold a decemberi fagy,
hidegnek már nem lehet bejönni.
Csak dörömböl az ajtón, s nem tudja, hogy
még az árva csillagot sem tudom takaróval takarni.
Nincs erre a parányi lélekre sem plédem, hát nem érted?
Maradj csak odafent az égen.

“Léleklámpa” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Livie! Köszönet a felvilágosításért! Így értem már, csak most azt fontolgatom, hogyan lehet úgy élni, hogy minden éjjel elkap a halálfélelem? Hiszen előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezik az, minek előre félni? Na meg pont a csillag és a Hold oly félelmetes, aminek nyugtatóként kéne téged álomba dajkálnia.

  2. Köszönöm szépen! 🙂 Kitti, ez az írás nekem arról szól, hogy nagyon sok halálszorongásom volt, ami éjszaka jött elő, s a legapróbb dolgokba próbáltam belekapaszkodni, hogy mégse fogjon el a pánik. S a csillag az éjszaka egy részeként számomra a halál egy részét jelenti, s próbálok Vele szembenézni-több-kevesebb sikerrel, próbálom betakarni, hogy ne féljek tőle. S a Hold már olyannyira maga a halál, hogy Őt már nem merem beengedni. 🙂 Azért találtam fontosnak a csontos kezet beleírni, hogy egy zörgő hangzást kreáljak, s a csonttól nekem csontvázas lett, ami már abszolút a vég. Köszönöm, hogy elolvastátok, s köszönöm szépen Rita, örülök, hogy tetszik! 🙂

  3. Érdekes hangulatvers. Többször átolvastam, hogy értsem az előzményeket. Nem sikerült.

  4. “Csak dörömböl az ajtón, s nem tudja, hogy
    még az árva csillagot sem tudom takaróval takarni.”

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!