A Jeges Szilánk

Sivár hó fedte hegycsúcs,
hideggel betakart domborulat.
szívembe szilánk fúródott,
fagyott, jeges csúcs.

Mindet ki ember megfertőzi,
mindet magáévá teszi.
A gyűlölet szilánkja,
a fájdalom bujtója.

Sok embernek élvezete,
a szilánkot felvezetve,
uralma alá kerülve,
tiszta lelket megfertőzve.

A nyomás alatt összeesve,
végső elégtételt téve,
porba hullnak félelembe,
porrá lesznek, élet vége.

A jeges szilánk nem ereszt,
néha felül kerekedsz.
Kimosni én akarom,
gyűlöletem elhagyom.

Szilánkot én kihúzom,
gyűlöletet nem hagyom.
Tiszta szívvel kimosom,
színtiszta akaratom.

A nyomás végül megszűnik,
a gyűlölet már nem uralkodik.
Tisztán látok mindent most már,
sebeim begyógyulnak már.

Segítek én legyőzni,
segítek a szilánkot kihúzni.
Higgy benne tiszta szívvel,
porba ne hullj gyűlölettel.

Nem hagyom, hogy véged legyen!
Támasz leszek lelkeden.
Porba ne hullj lelked bántva,
én itt vagyok, kezemet nyújtva.

Nehéz az út mely oda vezet,
ám én itt vagyok, útban segédlet.
Utadon én fáklyád leszek,
a gyűlölködőket elégetem.

Őrangyalként terelgetlek,
életedben megsegítlek.
Tiszta szívvel porba hullassz,
végül túlvilágon túlhaladsz.

Szólj hozzá!