Emberek…

Szállóige, dohányfüst..
Lenézés, földbe tiprás..
Emberi elme, fegyverkezés
Irdatlan, nagy ítélkezés.

Ki lesz a végén gazdag?
Ember, embert ölve..
Példaként hull a földre..
S mossa vérrel kezeit.

Bűnbakot űzve, keresve..
Isten nevét hirdetve..
Világ elé állítjuk, megöljük..
Majd a tetemén kérődzünk.

Mert állat az ember..
A butább fajta..
Intelligens, dögevő..
Háborúba fojtja..

S miért kéne nekünk több?
Ha a maradékot, megöljük.
Van aki olvas és van aki lát..
A többi nézi a metaforát.

Kivétel közt vonulva..
Önként szentté avatva.
Ő ember, magának kéri.
Az ki csak magát nézi?

“Emberek…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!