Lepergett A Homokóra

Fogom a kezed ismét
S félek mindig utoljára
Ma sem gondolok csak a mára
Mert luxus nekünk a holnap

Sóhajaid darabkáit forgatom
Kétségbeesve próbálom kirakni
De mindig oly nagy ott a zaj a forgalom
Zúg a fejem de azért csak folytatom
mégis

S habár nem szoktam dobálózni
e mázsás súlyú szóval
Neked elmondom,
nem próbálom húzni
sem az űrt tölteni más jóval
Ahogy általában megoldom

S megszakad a szívem
Újra meg újra, ahogy a szád mozogni látom
Erőlködve görcsösen, hogy visszamondd
S ilyenkor könnyek közt reménykedem,
Ez talán csak álom
S szorítom kezed nézve
ahogy ajkad hangtalan mozog

Szólj hozzá!