Az éjjel varjú formájában megjelent a halál az ablakomban,
csőrével erőteljesen kopogtatva
örökkévalóságig tűnő pillanatig bámult.
Gyűjtögette az elhullt faágakat s gallyakat, hogy aztán kertem egyetlen fájának koronájára fészket rakhasson,
a Hold csordogáló sugarai alatt
így veti meg ágyamat szemeim előtt a halál.
Hangosan recsegnek a gallyak, s mikor nincs a madárnak tele a csőre gallyal,
akkor üvöltő zajt ad…
A tekintetem megpihenni készül egy ciripelő tücskön,
az nem bánt, az nyugtat, érzem, hogy dallamai lágyan betakarnak.
S a varjú abbahagyja a fészeképítést,
a párkányomra ülve nézi a szobámat,
jól megjegyzi, hogy melyik szegletben van az ágyam, hogy odaszálljon, s onnan fektessen át mindörökre.
“Fészket rak a Halál” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm szépen mindenkinek! 😇 S az ötletet is köszönöm – mindenféleképpen javítok a tördelésén! 😊
Érdekes képek, szeretettel olvastam versedet. 🔴
Kedves Gugi és Lívia,
úgy érzem, a vers egyik értéke éppen a gondolatok szabad áramlása,
szép a ritmusa. Talán csak áttördelni volna érdemes.
😃
Kedves Lívia! A hiedelem szerint (amiben nem hiszek) a bagoly a vészmadár, fogd fel úgy, hogy a varjú csak barátkozni akar.
Egyébként jó az írás, jót tenne neki egy versforma(bocs)
Szeretettel: Gugi
Megrendítő, de nagyon szép sorok,
Azon meregngek, miért épp így tördelted.
Itt nincs árván maradt belső rím sem,
ami megakaszthatna,
szerintem klassz a ritmusa.
Köszönöm az élményt.
🌸🌸🌸