Elsősök

Ó nézd csak drágám,
a porcicát szeretgetik.
Néha talán még is eszegetik,
míg a könyveket polcról leszedegetik?
Ti apró mindenfele tekergők,
drága kis rendetlenkedők.
Röppályaíven nevetve, szál a játék rögtön.
Hát nem velük született a rendrakásösztön.
Alvás éjszaka? – Nem nekünk való! – gagyogják.
Hajnalba már a zenélő Duck tv-re ropják.
De nem baj, inkább elnézem tőlük.
Ölbe veszük és álmukat tovább szőjük.
Hisz mind kettő olyan aranyos,
ahogy az arcuk ételtől maszatos.
Sajnos ezeket az éveket ők elfelejtik,
de mi soha nem fogjuk feledni,
mikor először elkezdett lépkedni.
Olyan jó érzés őket dédelgetni
és nézni ahogy mind kettő cseperedik.