Költészet 2

A költészet a költészet,
na az valami álom,
csodaszép és csudajó,
mindig csak azt várom.

Mikor leszáll, majd az este,
èn folyton csak írnèk,
regényt, rímet, novellát
ès rengeteg verset még.

Van mikor a fehér lapok
kissé megbénítanak,
de a világ csodái
nekünk mutatkoznak.

A költészet a költészet,
az a szabad gondolat,
melyek e világban
szükségesek, szárnyalnak.

Mi lenne, ha nem volna
sokat töprengtem ezen,
szomorúság és halál
még több lenne azt hiszem.

A költészet a költészet
gyógyítja a szíved, lelked,
orvosság a bánatod ra,
mutat neked gyönyörűt.

A költészet a költészet,
képzeleted, szabad teret,
önmagadat meg találva,
benne a szabadság vezet.

A költészet a költészet,
az beszél és tanít,
de igaz kell, legyen a szó,
ès mindig megújuló!

“Költészet 2” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást és az olvasást is ,ha szeretne kritikát megfogalmazni a versemmel kapcsolatban azt is nagyon szívesen fogadom, nagyon szépen köszönöm kedves Éva.

    Szeretettel: Orsi🙋

  2. Főként az utolsó versszak ami nagyon tetszik, hiszen
    József Attila szerint is: “Az igazat mondd, ne csak a valódit….”
    Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!