Belenőni az érzésekbe

Belenőttem az érzéseimbe,
akár egy kabátba
De itt nem kérdezte senki,
hogy van-e neki nagyobb száma.
Azt sem kérdezte senki,
hogy tetszik-e a formája
S akarom-e hordani, ameddig
még nyílik életem virágja
Csak belenőttem, s mondták,
„Milyen szép nagy leány vagy”
De nem érezték, amit én, hogy
mennyire húzza a hátamat..
Fogták a fejüket az emberek,
hogy én nem értékelek semmit :
Mert ha belenőttem az érzéseimbe
cipeljem vele együtt a terheit.

“Belenőni az érzésekbe” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Magunk formáljuk egyéniségünket, szerintem ezt már Te is tudod. Sokszor állapítom meg én is, hogy gyermekeim kire hasonlítanak, de szerintem ez formálható. Szeretettel: Éva

  2. “ha belenőttem az érzéseimbe
    cipeljem vele együtt a terheit.”

    Remek sorok.

    Szeretettel: Rita

    🌸

Szólj hozzá!