Csizma és kalap – László Orsii
Ezelőtt sok-sok évvel
volt egy fajta mesterség
Csak nagy száj kellett hozzá
semmi egyéb tehetség.
S a fizetség sem volt
olyan nagyon sok
Egy kis pénz és egy pohár
pálinka ,ami jutott..
Ezt a mesterséget űzte nagyapám
is ,mikor még bírta
Az országjáró csizmáját a
nyakába húzta
Így járta a falut ,minden
kis szél fújta sarkát
S hirdette,hogy éppen ki
eladni mit kívánt.
„Figyelem,figyelem
közhírré tétetik..”
Csak úgy zengett ,hogy
hallhassa mindenki.
Azóta eltelt pár év,a
mesterség már elmaradt
Némaságba burkolózott s
a csizma is szétszakadt.
Kedves Orsi! Mifelénk úgy hívták őket: kisbíró.(volt benne élc is).Gyermekkoromból megmaradt egy sztori, ami szállóigévé vált:
Közhírré tétetik: Május elsejére minden ház előtt legyen a fa törzse lemeszelve és a budi cseréppel befedve.pamparampampam(dobpergés),ugyanis
a kinti pottyantós budik általában vagy szalmával, vagy tengeri kóróval voltak befedve, ami a bent cigiző, vagy pipázó gazdától gyakran lángra lobbantak.
Bocs, de a családom ezen mindig jókat derül.
Aranyos kis versedet örömmel olvastam!
Szeretettel: Gusztáv
Köszönöm szépen 🙂
Én nem is tudtam, hogy volt ilyen mesterség. Kisbírót ismerek, aki végigdobolta a faluban a híreket, de hogy eladó dolgokat, érdekes. Örülök, hogy megírtad ebben a kedves versben! Szeretettel: Éva
Hangulatos verssoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸