Ébredés

A világ folyton énekel,
hol a jót, hol a rosszat
harsogja,
szakajtva bimbaját,
Egyre csak hervadozva.

Mind halálraítélt,
kit meg köveztek halandó
istenek,
van, hogy némán hallgat,
semmit sem tehet.

Virágok bűnéért,
őt büntetik,
s patakok medrében,
már csak a piros vér folyik!

“Ébredés” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita. Nem elírás szándékosan virágokat írtam mert ugye ,mi emberek vagyunk azok akik úgymond romboljuk a környezetünket a világunkat és a “virágok” szó alatt az embereket értem!

    Köszönöm az észrevételét 🙋

    Szeretettel: Orsolya 🙂🌹

  2. Az utolsó versszak első szava “virágok”. Ezt akartad írni? Én inkább a világok bűnére gondoltam. Elírás, vagy rosszul értelmezem?

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!