Vágyom a csendre

Megosztás Nyomtatás 201 megtekintés 4 hozzászólás Kategória: (Archív) fiatalok versei Szerző:

Van amikor csak állok a
némaságban
ès figyelem a körülöttem
lebegő csendet,
megragadva két karját,
arra kérem, hogy maradjon,
még ne menjen, bátran maradjon, itt velem!
Van amikor vágyom a csendre,
máskor meg nem,
vágyom a nyugalmat, békét és
valódi szeretetet,
de jól tudom, egyszer
elmennek ők is,
mindazok, akik fontosak
szívemnek,
ès akkor már nem lesz, olyan
tengernek meder,
amely az összes elhullajtott
könnycseppeket,
összegyűjtve fájdalom gyanánt,
megőrizze.

“Vágyom a csendre” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm az olvasást ès a hozzá szólást,de legfőképpen az őszintesèget.🙂
    Ha gondolja nyúgottan javítsa, legalább èn is látni fogom mi az mit máskèppen kellett volna.
    Nagyon szépen köszönöm! kedves Zsuzsa.
    Szeretettel:Orsolya🙂🙋🌷

  2. Kedves Orsolya!

    Őszinte, igaz érzések fogalmazódnak meg a versedben. Kicsit még bátortalan, itt-ott lehetne változtatni a szórenden, egyes kifejezéseken, de előbb-utóbb rátalálsz a saját hangodra. Jó úton haladsz.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Köszönöm, kedves Rita 🌷
    Ön eddig, ha jól láttam minden versemhez hozzászólt, ezt külön köszönöm, és az olvasást is.
    Hogyha szeretne valamelyik írásommal kapcsolatban megfogalmazni kritikát, vagy hogy ön szerint mit kellene javítanom vagy éppen másképp csinálom esetleg másképpen írnom, akkor nyugodtan jelezze nekem, mert azért ön mégiscsak jobban ért ehhez nekem pedig még rengeteget kell tanulnom. Ne aggódjon, akármit is mond nem bánt meg mert tudom,hogy nem gúnyból mondja hanem azért,hogy segítsen, hogy jobb verseket tudjak írni magamhoz képest. 🙂 Szeretettel: Orsolya🌹🙋

Szólj hozzá!