Vándora ezer világnak,
arcodban látom a sajátomat.
Nézzük a csöndszagú felhőket,
nem tudom, hogy ez fáj-e neked.
Bocsáss meg,
ébredni láttam az álmaimat és
az állkapcsomba mart a megalvadt öntudat.
Mondd, a te arcod miért csonthalovány?
Vándora ezer világnak,
Tudom, csillaggá lennél, ha tehetnéd
S a Hold karjaiban megpihennél.