Olykor történik olyan, hogy langyos ősszel a dombra kicsücsülök, s nézem ahogy hullanak a bíbor falevelek, s elmerengek.
De szeretnék én falevél lenni, születni, bíborban fürödni, majd hullani, s a természetet ölelni!
S amikor az idő elteltével a szél halkan surran, s belebotlik egy fűszálba, a lábamat az bizony csiklandozza, s kénytelen vagyok lenézni, s a pázsitra meredni.
S ilyenkor gyakorta észreveszem a szorgos, fáradhatatlan hangyákat, csak mennek, szaladnak futnak s csak szorgosan dolgoznak, s megpihennek a bolyban.
De szeretnék én hangya lenni, apróra megszületni, a smaragdzöld tengerben szorgosan dolgozni, s egy dolgos közösség tagja lenni!
S a tekintetem akaratlanul is követi a fürge mókust, aki az odújába szalad, biztos megijedt, rohan haza.
De szeretnék én mókus lenni, önfeledten boldogan szaladni, s a madarakkal bájosan csevegni!
S megtörténik, minek meg kell történnie, a hűs rám teríti a pokrócát, s én didergek, hiszen este van, el kell mennem, de holnap felkelek, s kijövök ide.
Hazafele menet követem a csillagokat, s arra gondolok, hogy de szeretnék csillag lenni, s a Hold mellett ragyogni, tudnám, hogy ott van biztos helyem,
Sosem fáznék, a többiekkel mindig kacagnék, s lehullanék, ha annak eljönne az ideje,
De még nincs itt az idő, nem kell falevélként lehullanom s nem kell az égről lepotyognom,
Még hangyának kell lennem, s hangyaként dolgoznom,
Még mókusnak kell lennem, s önfeledten boldogan kell szaladnom.
Megtalálom majd a dombot, ahol a fámról leeshetek,
S megtalálom majd az eget, ahonnan lehullhatok.
“De szeretnék én…” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Lívia!
Kifejezetten jó ez a prózavers, attól függetlenül, hogy nagyon sok benne a “lenni, szaladni, fürödni, hullani…stb. Ezeket ragrímnek hívjuk, és ha prózában szerepel, ott sem szerencsés belőlük sokat használatba sorolni, de versben, prózaversben különösen szembetűnő. Ettől függetlenül, a témája nagyon jó! Eszmei mondanivalója van, cselekménye és az érzelmi dominancia, az élethez való viszonyulás képe szépen kirajzolódik. Ügyes és remek megoldás a prózaversben való megfogalmazás és nem könnyű feladat. Ritkán lehet jó prózaverset olvasni. Egyik megfogalmazásodon akadtam el csak, mégpedig ezen: “smaragdzöld tengerben” Visszanéztem, hogy valamit rosszul értelmeztem? Aztán rájöttem, hogy a fűre gondoltál, de ez roppant megtévesztő itt a hangyáknál és félreérthető. Szóval a “ni” ragokat kéne eltüntetned, és remek prózaversed lenne. Gratulálok!
Ha jól látom ezúttal próza verset vagy hasonlót hoztál. Megmondom őszintén, számomra kissé távol áll a forma, de ezen nem akadtam fenn és elolvastam. 😊 Nagyon tetszik benne a párhuzam a természet jelenségei és a mondhatjuk úgy, hogy az életszakaszok között? Ha jól értem. Árad belőle a pozitivitás és az életigenlés. Az utolsó sor különösen tetszett.