Örök

Örök a kör mit rajzolok
Amit szépen lassan válladra írok
Örök az ölelés mi körbe fon
Magányom szerte foszlik,
mert te itt vagy angyalom
Örök az apró ránc, amit tudjuk
követ majd egy halom
Örök az idő, ami egyszer majd át sétál rajtunk mint kis gyermek a havon
Örök a hó, ami most tájat be fed
Örök mert emlekünk őrzi meg
Mulandó lesz egyszer majd mind mi most örök, hisz egy élet, amit le élhetünk
Arra kérlek légy velem míg el nem múlik
Veled legyek majd egyszer a múlt
Most alkossunk a jelenben egy szép hó alakot
Gúnyoljuk így ki hó emberrel a mulandosagba vetett gyanút

“Örök” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Igazán szép vers, kifejezetten tetszett, ahogy végig olvastam. 🙂

Szólj hozzá!