Apámhoz

Apámhoz

Az első találkozás
örökre belém égett.
Édesapám vagy, mégis
egy bácsinak hittelek.

Nem tudtam hova tenni
azt a fájó pontot,
mikor tudatosult bennem
ki áll előttem akkor.

El kellett telni némi hétnek,
hogy eltudjam fogadni
eme furcsa helyzetet,
mibe csak úgy belekeveredtem.

Mikor legelőször
ottmaradtam nálad
hiányzott anyu, és
hiányzott az ágyam.

Mindig féltem attól
hogy eljön az az idő,
hogy ottmaradok veled,
nálad kell majd legyek.

Ahogy figyeltelek
mindig csak azt láttam,
sorra – sorra töltöd
a különböző piákat.

Neked ez a szenvedély
a mámor mi tart,
a kocsma a nőzés
mi téged előre hajt.

Ahogy később viszont
kezdtelek megismerni
csomó tulajdonság van,
mi bennem is lakozik.

Eléggé bunkó vagy,
folyton csak kiabálsz.
Mindig az kell legyen
amit te kitalálsz.

Bizalmatlanságod fájó.
Érthetetlen, miért
van szükséged rá, hogy
kövessenek utcákon át?

Amit kedvelek benned,
hogy mindig mókázol.
Emellett nagyon szorgalmas,
makacs, kitartó ember vagyol.

Kimondom bár nehéz,
nehéz elismerni,
nagyon nehéz dolog
Apa nélkül élni.

Ettől függetlenül
nem haragszom rád,
itt van nekünk anyu
ki mindig vigyáz ránk.

Szólj hozzá!