az északi-sarktól három megállóra
egy meztelencsiga napon száradt tetemével
játszik a szél,
várom, meddig tűri a sodródást.
itt, az északi-sarktól három megállóra
hiánycikk a fény.
félkész sötétben suttogom el félelmeim,
álmos hangod rekreál.
mondhatni napfelkelte,
de ez inkább konstans állapot.
lerágott hússal teli gyomor,
hamu-takaró és bűntudat.
Szeretettel: Rita🌸
Kedves Eszter! 🙂
Nagyon nagy költői vénád van, s ismered a legújabb irodalmi trendeket is, mert éppen az ilyen központozás dívik manapság! Ez a vers eszméletlenül jó!
Szeretettel:
La Vie
Kedves Eszter,
Egészen egyedi képeket vonultattál fel, a benső világ érzékeltetésére (ha nem tévedek). Mintha egyfajta kettős állapotban lenne a lélek, “hiánycikk a fény”, “félkész sötétben”, ezek kifejezetten tetszettek. A formát tekintve talán el is hagyható a központozás teljesen. Összességét tekintve érdekes olvasmányélmény volt számomra.
Szeretettel: Ginko❄️