Kint kopog zúgva a halk idegesség,
az ősz már bebújt a tetők alá.
Harap a hideg, olyan idegen még,
a nyár rég elfutott valahová.
Csak most veszem észre, mennyire fájna,
ha te nem fűtenéd már a szobám,
üvöltene a ház, be lenne ázva,
üres lenne ébredések után.
Jeges szekrény, fiók, zúzmarás plafon;
fázós szelek át a betört ablakon.