Minden relatív

Egy piros cetlire írtam fel
titkos, leghőbb vágyaimat,
egy ízig-vérig elégedett hölgy képét,
aki visszafogott szépségével
és gyümölcsöző tudásával
előteremti leendő családja fészkét.
A cetli a ruhásszekrényben landolt:
hadd szívják be az anyag szálai
a varázsige szent szavát.
Sokáig kuksolt az írás a szekrény mélyén.
Évek múltával sincs fejlemény,
alkatom messzebb sem révedhetett volna
a leírtaktól,
összetákolt mondataim is
erőltetett menetek
a szépirodalom ellen.
Egye fene,
azért a cetli még a helyén marad.
Bízom benne,
hogy az anyagba ivódott varázsige
az olcsó, mérgező szálak mentén
visszatalál majd egy távoli ország
munkás emberének eres, bütykös kezébe,
aki az éhhalál szélén állva
öltözteti fel
országunk kislányait.

2019.11.27.

Szólj hozzá!