Levetem a ruhám, levetem az álarcom,
Gyengén és védtelenül: önmagam vállalom.
Levetem, mi elmúlt, mindent ami lesz,
Levetem a bilincset, hogy szabadon eressz.
Levetkőzöm szépen, leteszem a félelmeket,
Elhagyom a régi énem, újjá válok tenéked.
Elküldöm a csókot, neked adom nyíló ajkam,
Ha elfogadod, én közelebb engedem magam.
Neked adom a tegnapot, a holnapot és a mát,
És odaadom neked a világ összes átkát.
Mindent, mi szép bennem, és mindent, ami rút,
Neked adom a síromra tett koszorút.
Neked adom ezt is: a mocskosat és tisztát,
Csendben őrizd kérlek, szenvedésem titkát.
Megosztom, mit kívánsz, azt is, amit nem,
Hosszú nap után öleléssel érkezem.
Megosztom a lelkem, megosztom a testem,
Tiszta ágyneműdön meztelenül fekszem.
Megosztom az ágyam, megosztom az álmom,
Adj magadból bátran, ha szívemet kitárom.
Önellentmondásos a versed. Szabad szeretnél lenni vagy sem? Én tömörítenék itt is:
Levetem a ruhám, levetem az álarcom,
Gyengén és védtelenül: önmagam vállalom.
Neked adom a tegnapot, a holnapot és a mát,
És odaadom neked a világ összes átkát.
Megosztom, mit kívánsz, azt is, amit nem,
Hosszú nap után öleléssel érkezem.
Megosztom a lelkem, megosztom a testem,
Tiszta ágyneműdön meztelenül fekszem.
Megosztom az ágyam, megosztom az álmom,
Adj magadból bátran, ha szívemet kitárom.
Szeretettel:
La Vie