Egy hajós

Végtelen óceán hajósa vagyok,
mögöttem csakis pusztítást hagyok.
Fregattom testét vad hullám tépi,
a vihar épp legjobb napját éli.

Negyed éve nem láttam már partot,
sem rendes ételt, sem ismerős arcot.
Iránytűm is csak délre mutat,
térképem sem ad helyes utat.

Árva cetek útján mentem a cél felé,
de az sem az én utam, hanem a ceté.
Horgonyom lehajítom, vitorlám kilyuggatom,
és a bús nyomorú sorsom elfogadom.

Megviselt hajóm fedélzetét járom,
az útmutatást már hiába várom.
Roncsom csak csendben fekszik, mint egy tetem,
melyről magam a sötétségbe vetem.

Szólj hozzá!