Szárnyakat növesztettem,
De kipróbálni eddig nem mertem.
Szárnyalok fenn a magasba,
Föl-föl egyre magasabbra,
Szép innen a panoráma,
De túl ijesztő a magassága.
Nem mindig napsütés vár,
Néha egy-egy vihar megcibál,
De a vihar sem állít meg,
Hisz az idő egyre fogy, s az sem áll meg.
Csapkodok szárnyaimmal, le ne zuhanjak,
De a nagy csapokadásba gyönge szárnyaim egyre fáradnak.
Mindig is a szárnyalásra vártam, nem tudván mily nagy felelősség,
De csak a nagy magasságba van a lehetőség.
Már nincs megállás már oda fenn vagyok,
Onnan már a szint adott,
Már csak a célig kell kibírni,
De addig még sokat kell csapkodni.
Szárnyakat növesztettem, hogy elérjem célom,
S ha ehhez ennyi gyötrelem kell, hát kibírom.