Elhalasztottad a pillanatot, mert féltél a valóságtól,
Elhalasztottad az alkalmat, mert féltél a reakciótól.
Mindkettő már elmúlt, vissza nem tér soha többé,
elment, s ott maradt, ott maradt örökké.
Félénk voltál, de már késő a bánat, hiába,
Cselekedtél volna míg lehetett, te gyáva!
Már soha többé nem lehet a tiéd,
S te csak azt kérdezed magadtól miért?
Már nem félsz a valóságtól, mész, hogy elmondd neki,
Már nem félsz a reakciótól, gyerünk, mondd már ki!
Körbenézel, még látod, s mennél oda,
De mire odaérsz, már elment s nem láthatod soha.
Titkodat megtarthatod, már nem tudja meg,
Nem tudhatod mit mondott volna neked!