Láttam a körhintákat éppen,
Irigyelve néztem,
Hogyan forognak szépen,
Így hát én is odaléptem.
Beleültem egybe,
S a bácsi indította rendbe,
Lassan elindult a hinta,
S vele együtt egy tragédia.
Egy-egy körnél megállt,
Néhány gyerek kiszállt,
Én ültem szépen tovább,
Mit sem sejtve mi vár.
Néhányan ültünk még ekkor,
Majd elindult ismét a forgó,
Szépen lassan, mint az előbb,
Csakhogy nem gyorsult így azelőtt.
Gyorsult, gyorsult egyre jobban,
Hinták szálltak egyre magasabban,
Páran nem bírtak kapaszkodni,
Már nem mentek panaszkodni.
Forgott, forgott továbbra is,
Egyre szédültem jó magam is,
„Ki akarok szállni” kiáltottam,
De már senki nem állt ottan.
Innen már csak zuhanhatok,
Szépen már ki nem juthatok,
Maradt a gyors száguldás,
Vagy a halálos kiugrás.