Január van, fáradt már a nátha,
a Hős utca gíroszillatába
lassan ballagnak be az emberek,
és a feketéllő esővizet
a hidrofób járda köpve taszítja,
és a kehes égre fújja vissza.
Ott Fent manapság ezért sárosak,
ezért köp az ég mindig sárosat.
Mostanában mintha fakóbb volna,
mostanában nem ad olyan nagyot.
Mint a város, az ország zsírfoltja,
én is szürke és megfáradt vagyok.
De nézd, a kapu aranylik. De szép!
A napfény folyik rajta szerteszét.
“én is szürke és megfáradt vagyok.
De nézd, a kapu aranylik. De szép!
A napfény folyik rajta szerteszét.”
Szeretettel: Rita🌷