Hőguta érte a hunyorbokrot, izzadó homlokát törli jégkockás
Harmattal a napbarnított búzamező, levegőért kapkod a mámor.
Szobám négyszögének szakaszfelező merőlegese szerfelett formás
Ívet vág a mai mindennapomba, semmi szellő csak víz meg bor.
Úgy vélem, az utcaneves tábla kopott betűinek írnom kéne egy szonett,
Ne unják, hogy senki rájuk se bagózik nikotingőzös kánikulában,
Az istenverte szellő pedig küldjön már egy takaros falevelet,
Erre a töpörödött barátságfüttyre esték óta vártam,
De még mindig semmi.
Milyen lehet most a Balaton,
Ahol szavak ömlenek diszkrét formában a papírra, össze se kell rendeznem,
Csak ülni hűs sörömmel a telepisált homokparton,
És elég lenne a vers végi záró rímszösszenet, hogy szeretem.