Egy perc csended

Add nekem egy perc csendedet!
öledbe hajtom a szerelmet
mit gondos szíved berendezett,
Ahol veled lesz majd lakni jó
és sosem lóghat ki a takaró
alól a reggeli dérben a talp alá való,
minden, mi nem itt van – az mind alávaló.

Add nekem egy percre az illatodat is!
Üde lombú fák közt megbújó április,
Tarka virágom vagy, mit nem borít tövis.
Tudod, néha majd decembered leszek.
Érdes kérgű fenyves, mi szellődért rebeg
De örökké zöldell, csak hogy láthassa a szemed –
Akit szeretni nem lehet, de ő mégis szeret.

Végül add nekem kérlek, csak egy szavadat
Amin szárnyra szökken tüstént az akarat,
Hogy én vagyok minden reggel az első gondolat!
Hogy velem takaródznál egy fázós hajnalon,
Hogy lehetek tövis egy csodaszép virágon
Remegő kézzel, de valahogy kivárom –
Várom a szavadat – várom, alig várom!

Szólj hozzá!